Steve bácsi

A vén bohóc búcsúja

Egy dráma kéne, semmi más, vagy vígjáték és ordítás,

lábujjaiddal csekkolod a szekrények lábát

mint tétova ökör-hugyozás szanaszét fröccsennek a szavaim

sötéten ragyogó ködfelhők megkergült lépés-számlálók

csúszik az avar bokáig sár

selymes napfénnyelsimogatott a szellő

legyen az új év más, mint az eddigiek nem kicsit, nagyon! …nocsak haiku lett… (december 31. este)

lapátold be a múltat egy fiókba és csak akkor húzd ki

mondvacsinált határvonal egy – az átlagnál

biztos? vagy csak úgy mondod?