Steve bácsi

egy rövid blues

oly messze már a reggel a nap majdnem lement

csak három lépés ha távolságnak nézed

nincsenek szavaka fuvola elnémult

változékonyság csupán ez az állandó

elsötétülaz éj

összevethetném – így hatvanegy után a a hatvankettő felé –

egyszerű nyavalygás némely kortárshoz hé te aki most is ott kirándulsz a klaviatúrán

már megint kinn töltötted a hétvégét a Vicsori tónál

előre hajolok így könnyebb a

a költő költ a múzsa csókol