hunyorgok
hunyorgok minden résnyire nyitva minden résnyire zárva
hunyorgok minden résnyire nyitva minden résnyire zárva
egy csillag csillan
a gondolatok lomhán vánszorognak ebben a kibaszott kánikulában – mint, aki le van fagyva –
folyton kavarom lányos zavarom
ez egy ilyen már-már magányos repülés
ez a szem, ez a száj ez az arc csupa báj
zsenge, zengő tündöklések
mert lehet hogy fáj mert lehet hogy elég volt
megahertzen szól vagy a neten és nem mindent
próbálok belegondolni hogy ez már rég egy új év és annak is a második fele