emlékeid
csak üres polcok
csak üres polcok
tested nyoma ott
merre az itt, és merre az oda a gondolatok áradnak szanaszét
akalász
betűz a délelőtti napfény
mint szárnyát vesztett
álmaimban ál naivan várok a micsodára, valami csodára
már rég kifogtál
elkápráztat a ragyogás a csillogó üvegszilánk-világ
régen a forma egyet és az ökölvívást kedvelted