az út végén
nincsenek szavaka fuvola elnémult
nincsenek szavaka fuvola elnémult
változékonyság csupán ez az állandó
elsötétülaz éj
összevethetném – így hatvanegy után a a hatvankettő felé –
egyszerű nyavalygás némely kortárshoz hé te aki most is ott kirándulsz a klaviatúrán
már megint kinn töltötted a hétvégét a Vicsori tónál
előre hajolok így könnyebb a
a költő költ a múzsa csókol
népköztársaság köztársaság társaság
hogy ki volt a Hold és ki a Vénusz