október
hűvösek az estéks nappal sem izzadunk
hűvösek az estéks nappal sem izzadunk
merre az itt, és merre az oda a gondolatok áradnak szanaszét
álmaimban ál naivan várok a micsodára, valami csodára
elkápráztat a ragyogás a csillogó üvegszilánk-világ
régen a forma egyet és az ökölvívást kedvelted
át kéne érni végre a túlsó partratudod, ahol a világ kicsit…
hatvannal nem hetvenkedünklesz tán az még hetven kedden
mint vijjogó sirály szállsznézed a csöppnyi pöttyöket
fák közt jártam ma délbe’ s nem néztem a térképre
lábaid nyomát őrzöm más már nem maradt