ág
korhadt, letört ág megtépázta az idő
korhadt, letört ág megtépázta az idő
ebédet vágytam közben persze téged is –
ez egy keddi tyúk mely egykor még csirke volt
fekete hattyú csak bolyongok az éjben
felejtenélek téged végre elfele
berozsdásodotttalán így tart örökké
mint a vízesés zuhansz, szép tisztának tűnsz
cseppenként adod
merre tart a hit?
a kép lemarad