• hová vezet

    egyszer kérdezted
    hová vezet ez a nyár
    talán az őszbe

    de tudom, az ősz is szép
    ott a beteljesülés

  • egy hullámhosszon

    nem kell semmilyen eufória
    csak csend kell és tiszta harmónia
    és egy műszer, hogy pontosan lássam
    hogy árad köztünk az energia


    túllépek egyszer a megadáson
    és egy észrevétlen mozdulattal
    a csábítás könyvét sutba vágom


    ámulunk egy szédítő forgáson
    akkor véled ver szívdobbanásom


    a jelenlétnek kell maradnia

    Anna Flavia versének magyarítása

  • lézengő

    azt mondják, van olyan
    hogy gondolat sem voltam
    persze ez csak amolyan
    időtényezős filozofálgatás
    hallgatás, esetleg pár szó
    sokszor eszembe jutsz
    sokszor én a tiédbe
    igen legyen, talán
    vagy éppen „miért ne”
    olyankor jössz, maradsz
    megpihensz, és van, hogy
    csak átlézengsz
    elmém fonalán

  • mással vakít

    neked ízlés
    nekem gusztus
    neked mozdulat
    nekem csak gesztus

    azt hittem tudod
    vagy csak reméltem
    ez volt a vágy
    s a reményem

    nálad dáma
    nálam az ász
    nekem egy kérdés
    nálad kifogás

    elroppantottam
    utolsó csontod
    megpördülsz és
    hajad bontod

    égre nézel
    napfény vakít
    megkereshetnél
    egy más valakit

  • Anyósok főztje

    Szerzők:

    Tolnai Panka és Szegedi István közösen írt novellájából
    színpadra alkalmazta Szegedi István Steve bácsi

    Helyszín:

    Söröző, Budapesten a Móricz Zsigmond körtér közelében

    Szereplők:

    Ancsa
    Zolika
    Ottó                            kora negyvenesek, egykori osztálytársak
    Magdi                         az osztálytalálkozóknál gyakrabban találkoznak
    Rita
    Csaba

    Pisti                            pincér a húszas évei végén

    Kis Vörös                   Pisti barátnője még nincs 25

    Vendégek                   vegyesen

    Robi                            az osztálytársak korosztálya, a végére kiderül, ki is ő

    (Ancsa, Zolika, Ottó. Sör mellett ücsörögnek. Halk zene szól a rádióból.)

    Ancsa: Na, csak összehoztuk ezt is. Mióta nem találkoztunk így hatan?

    Zolika: Már vagy fél éve. Pedig micsoda fogadalmakat tettünk, amikor fölírtuk a suli falára, hogy a CSAPAT ORÖK.

    Ottó: Jó, hát sok a dolog. Karrier, gyerekek, kirúgások, lábtörés, válás, lakásvásárlás, pereskedés a biztosítóval… Felnőttkori hobbik.

    Itt jön be Csaba és Rita

    Csaba: Bocs, megállt a Combino a hídnál, gyalogolnunk kellett.

    Rita: De legalább volt ülőhelyünk. Magdi hol van? Hozzá akár órát is lehetne igazítani, sosem késik. Nem hívott? (Ancsához, aki megnézi a telefonját. A pincér közben lerak eléjük két korsó sört)

    Ancsa: Küldött egy SMS-t, hogy mindjárt itt lesz, és mesél, de addig is rendeljünk neki valami erőset.

    Zolika: Pálinka?

    Csaba: Nem kérdés. Gyümölcsöt meg válasszanak a hölgyek. 

    Rita és Ancsa egyszerre: Meggy.

    Zolika: Pistikém! Egy kör meggyet, légyszi! Megy az üzlet, Ottó?

    Ottó: Hát, ha a befektetési alapokra vagy kíváncsi, akkor az egy érdekes kérdés. (Ancsa, Rita fintorognak, mert rohadtul nem érdekli őket) Még nem merem kijelenteni, hogy jó döntés volt az előző portfólió, de veszteséges semmiképp sem lesz. Tudod, az év ezen szakaszában…

    Pisti lerak az asztalra 12 db 0,4-es pálinkát.

    Ottó: Pisti, mi csak hatot kértünk.

    Pisti: Akciós.

    Ottó: Hát, legyen (mosolyogva megfog egyet, koccintanak, megisszák az elsőt)

    Beviharzik Magdi, odaér az asztalukhoz.

    Magdi: Bocs, srácok (lehúz egy pálinkát, majd leül) anyósomnál voltam, aki amúgy remekül főz, de most a fejébe vette, hogy birkapörköltet készít a fiacskája születésnapjára. Azt olvasta valami sznob magazinban, hogy akkor érnek össze igazán az ízek, ha áll két-három napot a cucc. Nem tudom, ki találta ezt ki, de hogy nem normális, az biztos. Bár, az is lehet, hogy az öreglány elfelejtette betenni a hűtőbe. Na, mindegy. Engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként megkóstoljam a remekművet. Messziről a színe meg az állaga rendben lévőnek tűnt, de… (lehúz még egy pálinkát, a többiekkel koccintva) Pistikém, még két ilyet, légyszi! (a pincérhez) Aztán megcsapta az orromat a szag. Igen, a szag! Hirtelen kurva szarul lettem, és mindössze két dolgot nem akartam: számba venni azt az izét, és megsérteni a drága mamát. Kissé hisztis a kritikára. Múltkor fél évig nem küldött süteményt, mert azt találtam mondani, kicsit sós a rántott hal. Konkrétan tenger íze volt. Na, de lényeg a lényeg, erőt vettem magamon, fogtam a kanalat, és merítettem. Bár ne tettem volna! A szag és a csontszilánkok páratlan gasztronómiai élményt nyújtottak, öklendezni lett volna kedvem. Köszi. (a pincérhez, aki meghozta a pálesz).

    Zolika: (halkan Pistihez) Még egy kört!

    (Magdi letol még egyet) De,végül nagy nehezen lecsúszott. Illetve csúszott a faszt, leerőltettem, de úgy, hogy még a szaftot is kitunkoltam, én hülye. Aztán csak annyit tudtam kinyögni, hogy mama, a Ferkó kedvence a velős pacal, majd elnézést kértem, és szolidan visszasóhajtottam az egészet a vécébe. Ember nem hányt még ilyen csendben. Aztán amikor láttam a Ferkón, hogy ő is sápad, gyorsan eljöttünk. Kétszáz métert, ha kibírt a kocsiban. Otthon persze folytatódott a kálvária, nem úsztuk meg ennyivel. És a kedves anyós még csomagolt is egy lábasnyival. Hozzá sem mertem nyúlni, nemhogy kiönteni! De ne aggódjatok, már jól vagyok. (Pálinka négy, a többiekkel)

    Zolika: Azt a kurva! Egyszer én is beszoptam. Alig ismerkedtünk meg a Zsuzsival, rögtön egymásba szerettünk az édes jó anyukájával. Imádott főzni, egy istennő volt a konyhában, mindig a kedvencemet csinálta, pedig sosem kérdezte, mit szeretnék. A lánya mondjuk nem sokat tanult tőle.

    Ancsa: Ne kezdjük a nemek harcát, ha kérhetem.

    Zolika: Csak úgy mondtam. Tudjátok, hogy imádok nagyokat enni.

    Ancsa: Hát látszik. (és meg is csipkedi Zoli pocakját) ).

    Zolika: A férfi száz kiló felett kezdődik. Na az úgy volt, hogy egyik nap Zsuzska mama felhívott, hogy vadast csinált. A legnagyobb kedvencem volt, de anyám sosem csinált. Azt mondta macerás, úgyhogy jobb híján maradt a menzás, meg a kifőzdés változat. Zsuzska mama viszont Béla bácsiéktól kapott két vadnyulat, abból készítette. Gondolhatjátok, ahogy ezt megtudtam, indultam hozzá. Addig a napig sosem ettem vadhúst, a kifőzdékben mindig pulykából, ünnepnapokon meg marhából főzték. Ahogy odaértem, anyós pajtás rögtön elém somott egy nagy tányérral, házi zsemlegombóccal körítve, ami csak fokozta az élvezeteket. Az utolsó falatoknál mondta, hogy egyek még, olyan jó nézni, én meg mondtam neki, hogy hozza csak, mert isteni finom. Hozta a fazekat, levette róla a fedőt, én pedig farkasszemet néztem a nyúl koponyájával. Úgy megijedtem, hogy konkrétan a torkomon akadt a falat. Egész életemben itt éltem Pesten, tehenet is csak képről láttam, bizarr látványt nyújtott. Sokáig a vadas gondolatától is Vuk-szindrómám volt, a Bob és Bobektől pedig a mai napig kiráz a hideg.

    Pálinka

    Ottó: Nem bírod a gyűrődést! Ha akarjátok, hozatok a piacról jóféle birkát, meg vadast is. A volt anyósom üzemelteti a Zabbantó Ételbárt, és ugyan Juci már a múlt, a mamával még elég jóban vagyunk, ha értitek.

    Csaba (nevetve): Elmész te a picsába!

    Ottó: Most miért? Attól, mert a Juci lelépett valami faszjankóval, anyukával még jóban lehetek. Terike nagyon rendes asszony, ráadásul mindent fél áron ad még a munkatársaimnak is. Biztosan mély nyomokat hagytam benne. Szokta is mondani, hogy a Juci azóta nem talál rendes párt magának, meg, hogy mi lenne, ha megint udvarolnék neki, de mondtam neki, hogy melegítve csak a töltött káposzta jó. (A többiek kérdőn néznek rá.) Kifőzdés lévén ezt mondjuk könnyen megvétózta, de a lényeg, hogy én nem fogok futni a Juci után. Úgyis csak deficitet termelt.

    Ancsa: Hülye. Te, Magdi, jól vagy? Elég sápadtnak tűnsz.

    Magdi: Nincsen semmi bajom. Viszont pisilnem kell. Eljössz velem?

    Csaba: Be sem fértek ketten.

    Ancsa: Ezt te honnan tudod? (mosolyogva mondja, majd feláll, és egy kicsit megbotlik) Basszus, de megszédültem! Nem bírom ezt a nagy meleget. (letol egy pálinkát, és csak utána megy Magdi után)

    Csaba megvárja, amíg a lányok eltűnnek a vécében.

    Csaba: Na, jó! Kössünk egy fogadást! Lefogadom, hogy Magdi ha most nem is, de tíz percen belül rókázik. Ha nyerek, ti fizetitek az estét.

    Rita: És, ha nem?

    Csaba: Akkor esküszöm, megeszem a maradék birkapörköltet.

    Ottó: Legyen.

    Rita: Én is benne vagyok

    Zolika: Óra indul. (közben elindítja mobilján a stoppert)

    A képen látszik a telefon kijelzője: Kilenc perc, ötven másodperc van hátra

    Magdi és Ancsa visszajönnek, a csapat már egyre részegebb

    Ottó: De ha már itt tartunk, én is tudnék mesélni elég szaftos dolgokat a kifőzdéről.

    Zolika: De nem lenne tanácsos tovább folytatni az ez irányú beszélgetést, mert netán akad olyasvalaki, akinek ezt nem bírja a gyomra.

    Ottó: Igazad van. Nehogy valaki rosszul legyen. Drága az egészség.

    Csaba: Én személy szerint nagyon szívesen meghallgatnám.

    Zolika: Beszéljünk inkább vidámabb dolgokról, úgyis olyan ritkán találkozunk. Kettesem volt a lottón.

    Koccintás

    (Kilenc perc van hátra)

    Csaba: Fasza. Mennyit fizetett?

    Zolika: Visszahozta a szelvények árát.

    Ottó: Tudjátok, mennyi a valószínűsége annak, hogy az embernek ötöse lesz?

    Ancsa (közbevág meglehetősen részegen): Én is nyertem! (alig érthetően) Tizenöt ezret!

    Magdi: És mit csináltál a pénzzel?

    Ancsa: Befektettem.

    Ottó: Ennyit? Mibe? (nagyon érdeklődve)

    Ancsa: Egy sötétkék nadrágba. (beleiszik a sörébe, Magdihoz és Ritához fordul) Amúgy látjátok, milyen helyes a pincérfiú? Kéne rendelni még egy kört, hogy megnézzem közelebbről.

    Magdi: Szerintem ennek a férjed meg a gyerekek annyira nem örülnének.

    Ancsa: Miért? A kölykök mindig azt mondják, váljunk el, és akkor két karácsonyi ajándékot kapnak. Ez a menő most az iskolában. Meg a Tininindzsák.

    Ottó: A télapón meg van zsák. Szerintem nem kellene már többet inni.

    Ancsa: Mindig van mire koccintani. Az elsőt azért ittuk, mert örültünk a találkozásnak. A másodikat Magdi egészségére. A harmadikat azért, mert akciós volt, a negyediket pedig azért, mert mindjárt kiürül az üveg, és akkor nekünk adják belőle a meggyet. Az ötödiket meg… Ittunk ötödiket?  (erre a felsorolásra Magdi még rosszabbul lesz)

    (Hat perc, húsz másodperc van hátra)

    Csaba: Jó ez a Szicseki Ágyas!

    Zolika: Hát, meg kel hagyni, jól belehúztunk. Legalábbis ahhoz képest, hogy azt terveztük, elszopogatunk egy-két pálinkát, aztán eszünk egy fasza sztrapacskát és éjfélre otthon van mindenki, mindenképpen. Mennyi idő is van?

    Ottó: Negyed kilenc.

    Zolika: Egyébként éhesek vagytok?

    Rita: Hát, ilyen sztorik után valamiért nem jött meg az étvágyam.

    Csaba: Neked sem, Magdi?

    Magdi: Na, hagyjál. Még most is kiráz a hideg, ha rágondolok.

    Ancsa nem nagyon vesz részt a beszélgetésben, mert folyamatosan a pincért bámulja.  

    Ancsa: Ki az a kis vörös?

    Ottó: Név szerint?

    Ancsa: Hülye. Szerintem a pincérfiú csaja. Úgy nézi. A szuka.

    Zolika: Mi van Ancsikám, unod az urad? Nem fiatal hozzád kicsit?

    Rita: Na, ne hergeljük az alvó oroszlánt.

    Ancsa: Az oroszlán már felébredt, és vadászni indult. (int egy pálinkáért)

    (Az utolsó másodpercek pörögnek)

    A rádióban felhangzik a Quimby Ajjajjaj című száma.

    A rókázós résznél („míg te hánysz én tartom a fejed”) Magdi felpattan és kirohan a vécére rókázni, kellően hangosan.

    (A stopperen villog: 00:00:00)

    Csaba: (eltorzult arccal) Ez most akkor azt jelenti…

    Zolika: Hogy hamarosan rád is ugyanez a sors vár. Jobb, ha holnapra szabadnapot kérsz.

    Ancsa: Miről van szó?

    Zolika: Egy icipicit több mint tíz perce Csaba tett egy könnyelmű bejelentést, aminek az lett a következménye, hogy be kell lapátolnia egy lábas birkapörköltet. Azt a bizonyos birkapörköltet.

    Ancsa: Hát az… biztos finom lesz. Szerintetek mit néz az a luvnya? Még annyi esze sincs, hogy észrevegye, a pasija kokettál velem.

    Magdi visszajön, elvesz az asztalról egy pálinkát, és lehúzza. Ancsa is így akar tenni, de Rita még időben megállítja a kezét.

    Rita: Gyerekek, van valami, amit el akarok mondani. Az van, hogy…

    Ancsa: Terhes vagy! (kiáltva)

    Rita: Hülye. Akkor nem vedelnék itt veletek. Nem akarom, hogy a gyerekem Shiva legyen.

    Ottó: Mi?

    Rita: Nyolckezű.

    Ancsa: Az a pók. Ja, nem. Azok lábak.

    Rita: Szóval az van, hogy egy hónap múlva elutazom Szibériába. Két évre.

    Zolika: Megőrültél? Ott kurva hideg van! Le fog fagyni a lábujjad. Vagy az orrod.

    Ancsa: És akkor úgy nézel majd ki, mint a főgonosz a Harry Potterből. Tudjátok ki az? (közben szolidan dülöngélve bemutat a háttal ülő kis vörösnek)

    Zoli és Magdi egyszerre: Tudjukki.

    Ottó: Magdi, jobban vagy?

    Magdi: Miért?

    Ottó: Hát, ezúttal nem sikerült olyan diszkréten intézni a dolgokat.

    Magdi: Ó. Bocsánat, csak a birka és a pálinka összeveszett a gyomromban. Viszont elmondhatom, hogy most már tényleg száz százalékos vagyok. Na de mesélj csak, Rita. Miért mész Szibériába?

    Rita: Rozsomákozni.

    Nagy röhögés

    Ancsa: Mi az a rozsomák?

    Csaba elkezd nyomogatni valamit a tabletjén (a rozsomák leírását keresi meg)

    Ottó: Nem veszélyes az egy kicsit?

    Rita: Azt mondták, kapunk kesztyűt. Csak nem fog megszúrni.

    Döbbenet

    Ottó: Mondd csak, Rituskám, tudod mi az a rozsomák?

    Rita: Egy növény. A rozs és a mák keveréke. Szibériában őshonos és igen értékes. Legalábbis a Feri ezt mondta.

    Röhögés

    Ancsa: Milyen Feri?

    Csaba: Erre most hadd ne válaszoljak.

    Rita: Most mi ilyen vicces? A Feri szervezett be, bazmeg, nem is Feri, hanem Robi, megártott a meggylé, valami önkénteskedős akármi, amiért pénzt is kapunk, ráadásul nem is keveset. Nyolcan megyünk, mind csajok, naponta hat órát kell csak dolgozni és a ruháinkat is fizetik. Volt egy másik lehetőség is, pálmafákat kellett volna ültetni Dubaiban, de ahogy nézem a híreket, Dubaiba elég sok lányt visznek ki kurvának úgy, hogy átverik őket. Úgyhogy oda nem megyek. Viszont pisilni igen.

    Rita kiszédeleg a mosdóba

    Ottó: Jézus, ez a lány örökre ilyen naiv marad? Esküszöm, nem értem. Megvan a magához való esze, de olyan könnyen át lehet verni, hogy az már fáj.

    Zolika: Megmondjuk neki most, vagy várjunk holnapig?

    Magdi: Szegény. De lehet, hogy tényleg nincs szó ilyesmiről. Lehet, hogy tényleg rozsomákokat fognak be. Veszélyeztetett faj, nem?

    Zolika: De.  Nyilván. Főleg úgy, hogy azt hiszi, növény.

    Ottó: Viszont hölgyeim és uraim! Ideje, hogy Csaba barátunk átessen élete leggyötrelmesebb vacsoráján. Remélem, Magdi, nem baj, ha hazakísérünk, és azt a maradék kis lábas birkapörköltet Csaba úr megeszi, természetesen mindannyiunk szeme láttára.

    Magdi: Fúj! Nem. De miért?

    Ottó: Fogadást kötöttünk.

    Magdi: Mire?

    Ottó: Azt most inkább ne firtassuk.

    Visszajön Rita

    Zolika: Azt hiszem ideje rendezni a számlát. Tíz után nem illik sehová sem beállítani. De, előtte még…

    Ancsa: Megtépjük azt a picsát! (elindul a pult felé, de Magdi még időben visszarántja)

    Csaba: Mint egy csapat rozsomák! (átnyújtja a tabletet Ritának, aki egyre komorabb arccal olvassa)

    Ancsa: Mi az, Rita?

    Rita: A kurva anyját! Ez a szemét átvert! Ezek után még azt is el tudom képzelni, hogy prostinak akart kivinni.

    Ottó: Hát, legalább rájöttél.

    Zolika: Bocs csajok, de kurvának már öregek vagytok.

    Magdi, Ancsa, Rita együtt: Anyád öreg!

    Ottó: Bár ahogy elképzelem a szibériai mámuskákat…

    Ancsa: (elveszi Ritától a tabletet) Ez a rozsomák?

    Rita: Jó, mindig is kicsit gyanús volt a Robi, de ezt azért nem hittem volna.

    Ancsa: Azt írja, a téli időszakban, amikor mozgása a többi állathoz képest lényegesen könnyebb, mivel nem süllyed el a hóban, vadászik havasi nyúlra, fajdokra, de meglepi a rókát, a rén-, sőt még a jávorszarvast is. Mivel lepi meg őket?

    Zolika: Táncol nekik bazmeg. De, most már menni kéne.

    Ancsa: Én nem megyek sehová! Beleszerettem az én szép hercegembe. (pincérfiú felkapja a fejét, és mosolyog, a kis vörös hátrafordul és nem igazán ért semmit, de jelentőségteljesen ad egy puszit a srácnak)

    Rita: Én pedig bosszút akarok állni.

    Pálinka, kivéve Ancsát, mert az ő kezéből kiszedik

    Magdi: Hogyan?

    Rita: Fiúk, ti csak nézzétek a meccset! A bosszú kitervelése női feladat.

    A fiúk a falon lévő tévé felé nézne, ahol épp valamilyen fociközvetítés megy

    Rita (Magdihoz és Ancsához, érthetetlenül halkan, hogy a közönség csak foszlányokat halljon): Na, lányok. Arra gondoltam, hogy idehívjuk a Robit, és jól megszopatjuk. Viszont ahhoz szükség lenne a birkapörköltre. Az urad ide tudja hozni?

    Magdi (nagyon halkan): Gondolom, igen, de azért felhívom.

    Rita (halkan): Jó, akkor én hívom is Robit, hogy jöjjön ide, amint tud. Jaj, Magdi, olyan jó, hogy itt laksz egy köpésre!

    Ancsa (nem halkan): És nekem mit kell csinálnom?

    Magdi: Ha megjön a pörkölt, oda kellene adni a pincérnek, rövid távú megőrzésre.

    Magdi, Rita kimennek telefonálni

    Zolika: (Ancsához) Miben mesterkedtek?

    Ancsa: Szerinted értettem, miről van szó? Nézzél már rám. Annyit tudok, hogy beszélgetnem kell a hercegemmel, ha megjön a pörkölt.

    Csaba (elkomolyodó arccal): A pörkölt?

    Ancsa: Hát igen, a pörkölt. A birkapörkölt.

    Rita jön visszafelé

    Rita: Oké, néhány perc múlva! Szia!

    Csaba: Mi van?! Lányok, mondjátok már el, mi folyik itt? Ha idehozzátok azt a pörköltet, tényleg szabadnapot kell kivennem, és ahhoz telefonálnom kell. Megeszem, nem arról van szó, csak hát…

    Zolika: Majd elmész táppénzre. Az ételmérgezés és a másnaposság együttese biztos nem csak egynapos nyavalya lesz.

    Ottó: De ha táppénzen van, akkor csak a fizetése ötven százalékát kapja meg.

    Csaba: Ez igaz. Még jó, hogy van köztünk valaki, aki mindig racionálisan gondolkodik.

    Magdi jön visszafelé, kezében egy nyolc nejlonzacskóba csomagolt lábaskával. Csaba hüledezik.

    Zolika: Na, megjött a tömegpusztító fegyver.

    Magdi leül az asztalhoz és odaadja a lábast Ancsának, aki feláll és odabilleg vele a pincérhez, majd elkezd vele halkan beszélni.

    Magdi: Mondtam az uramnak, jöjjön le egy pálinkára, mert ennél jobb orvosság nem létezik. Még mindig elég cefetül fest a drága.

    Csaba: Miért nem jött?

    Magdi: Azt mondta elég neki, hogy ráleheltem, máris jobban érzi magát.

    Ancsa visszajön

    Ancsa: Kicsit hátba könyököltem a kis vöröst, csakhogy érezze, ki a főnök, de az ostoba nem vette a lapot. Valahogy ki kéne iktatni. Ha nem is örökre, egy pár évre egészen biztosan.

    Rita: Biztos, hogy ez jó ötlet?

    Ancsa: Ennél jobb ötletem még sosem volt.

    Zolika (halkan): Hajaj.

    Ancsa: És most akkor úgy teszek, mintha nem érdekelne a cukika. Megvárom, amíg ő jön hozzám.

    Robi megérkezik

    Robi: Szia, Rita! Mi volt az a nagyon fontos?

    Rita: Ó, szia! Lányok, fiúk! Ő Robi! Aki azt a szuper állást ajánlotta, amiről beszéltem.

    Ancsa: Rozsomák Robi?

    Robi: Úgy is mondhatjuk. (kissé feszengve)

    Rita: Azt mondták a csajok, őket is érdekelné a rozsomákozás. Van még hely?

    Zolika: Mert itt még akad. Gyere, ülj le, és mesélj erről a rozsomákozásról. Tényleg akkora biznisz? Mehet az én csajom is? 

    Robi: Köszi. (leül) Úgy kezdődött, hogy amikor bebukott a biznisz Dubaiban, inkább ne firtassuk, miért…

    Csaba: A kertészeti vállalattal?

    Robi: Ööö… Igen. Azzal. Na, szóval összetalálkoztam Oleg Kuznyecovval, aki elmesélte, hogy nemzetközi csapatot szerveznek a tundra élővilágának megmentésére. Mondta, hogy kell neki egy lányokból álló rozsomákozó csapat.

    Ottó: Miért csak lányokból álló?

    Csaba elkezdi nyomkodni a telefonját

    Robi: Azt ne kérdezd.

    Zolika: Azt viszont megkérdezem, hogy mi a kedvenc gyümölcsöd?

    Robi: Mi? Miért?

    Zolika: Előételnek.

    Robi: Az alma.

    Zolika: Pistikém! Hozz légyszi egy kör almát. Bocs, folytasd csak. Mit mondott még ez az Olga?

    Robi: Oleg. Azt ígérte, szép lóvét fizet. Az oroszok felhalmozzák a pénzüket, van nekik bőven. Végül is, mit csinálhatnának? Mi a szarra költenék el Szibériában? Ott nincsenek plázák. Az egyetlen komoly kiadásuk a tűzifa lehetne, de ezek inkább kimennek az erdőbe, aztán vágnak maguknak.

    Zolika: És mit takar ez a rozsomákozás? Mit kel csinálnia a lányoknak?

    Robi: (közel hajolva Zolikához): Hát, tudod, az úgy van, hogy ez a rozsomákozás valójában nem szól másról, mint (ekkor Csaba feláll a székből és fenyegetően néz)… mint rozsomákozásról. De kapnak a lányok kesztyűt is, hogy biztonságos legyen. Viszont azt hiszem, rossz hírem van számotokra, mert már nincs hely. Betelt a csapat. (hadarva, zavartan)

    Ottó: Ez bizony nagy kár.

    Robi: Na jó, viszont én most mennék.

    Rita: Jaj, hát maradj még, az egyik pálinkádat meg sem ittad még. Hidd el, jól fog még az jönni.

    Ancsa feláll, odamegy a pulthoz és elhoz egy lefedett, gőzölgő tál pörköltet.

    Robi: Köszönöm, de mennem kell.

    Rita: Azért egy fél óra csak belefér.

    Robi: Hát, jó.

    Ancsa lerakja elé a kaját, felemeli a fedőt, a szagtól mindenki rosszul lesz.

    Ancsa: Jó étvágyat!

    Robi: Jézusom, mi ez?

    Rita: A ház specialitása! Rozsomákpörkölt!

    Csaba: És tessék! Itt van még egy kis olvasnivaló Olegről is, csakhogy tudd, milyen faszságokat hordasz össze. (odanyújtja a tabletet)

    Robi: Fiúk, nem lehetne ezt valahogy megbeszélni? Ritával nem úgy gondoltam…

    Zolika: Jó étvágyat!

    Robi: De most ezt komolyan? Ez romlott. Meg is halhatok tőle.

    Magdi: Legyél szíves nem szidni az én drága anyósom főztjét!

    Csaba: A pörköltet meg edd meg, aztán utána tárgyalunk. De addig nem. Ja, és nem maradhat egy falat sem belőle, mert ilyen különlegességet nem dobunk a kukába.

    Zolika: (Csabának): Valld be Csaba, hogy örömmel megennéd te is!

    Robi elkezdi enni, rettenetes arccal. Magdi gyomra nem bírja, kirohan a vécébe.

    Ancsa: Gyerekek! Kitaláltam! Mennyi idő ez a rozsomákozás, Robi?

    Robi: (nagyokat nyelve): Két év.

    Ancsa: Na, az nagyon jó. Figyi! Igen, te! (odakiált a kis vörösnek) Gyere már ide egy kicsit! Felszabadult egy tuti állásajánlat, nem érdekelne?

    Kis Vörös: De. Úgysincs most munkám.

    Ancsa: Na, akkor ülj le a helyemre, Robikám, te meg mesélj ennek a szép lánynak a rozsomákozásról. Én addig odamegyek a pulthoz, rendezem a számlát. Két év múlva találkozunk (a kis vöröshöz fordulva).

  • Róbert Gida és a 30 gyertya

    rádiójáték egyhuzamban
    közismert szereplőkkel



    mégpedig:

    Micimackó

    Nyuszi

    Malacka

    Füles

    Narrátor

    Róbert Gida: na ő csak emlegetve van (néha)

    Készült a Mensa HungarIQa egyesület 30. születésnapjára 2023-ban

    Narrátor: Nyuszi házában vagyunk. Nyuszi, Malacka és Füles a szobában ülnek. Micimackó jő. Rángatja a csengőzsinort. Giling-galang, giling-galang… galang

    Micimackó: Itthon vannak kérem szépen?

    Füles: (maga elé mormogva) Haha, nincsenek haha.

    Nyuszi: Na ne szórakozz Füles. Mackó, gyere be! Simán beférsz. És kifele is, akkor is, ha bezabálsz.

    Narrátor: Amikor Micimackó belép, csodálkozva nézi az új ajtót.

    Micimackó: Nicsak, ez egy új ajtó?

    Malacka: (lelkesen) Igen, igen képzeld Micimackó a Róbert Gida hozta… ööö Róbert Gida „a” nélkül bocsánat.

    Füles: Róbert Gida ajtót mutatott Nyuszinak.

    Malacka: Jaj Füleske, hozott, nem mutatott. Tudod ez amolyan maradék ajtó.

    Micimackó: Maradék??? De ki eszik ajtót? Valami nagy ajtó evő szörny?

    Nyuszi: Tudod Mackó, mióta Róbert Gida a Mensába jár nagyon érdekes dolgokat csinál.

    Micimackó: Na ugye, menza. Tudtam, hogy valami kaja van a háttérben.

    Narrátor: a többiek nagyon csúnyán – de tényleg nagyon csúnyán – néznek Micimackóra

    Nyuszi: Szóval érdekes dolgokat művel. Felnőtt, 30 éves. Ezért nem játszik már velünk. Neki már csak egyszerű plüssök vagyunk. Múltkor is ibolyát szedett egy lánynak, utána elmentek vacsorázni.

    Füles: (közbevág) Molnárkát ettek karamellel. Haha.

    Nyuszi: (Füleshez) Befejezted?

    Füles: (sértődötten) Be.

    Narrátor: Füles odébb megy és előveszi a mobiltelefonját. Eközben Micimackó odalép Nyuszihoz.

    Micimackó: Te Nyuszi, mi az a maradék ajtó?

    Nyuszi: Csináltak egy vállalkozást és felújítanak egy nyaralót a folyó parton.

    Malacka: Hurrá, megyünk úszni! Kapaszkodhatok a farkodba Füles?

    Füles: (ha lehet még egykedvűbben, miközben nyomkodja a telefont) Kapaszkodhatsz Malacka, kapaszkodhatsz. Csak arra kérlek ne szakítsd le – már amennyiben ez lehetséges.

    rövid hatásszünet

    Micimackó: (Nyuszinak, súgva, tagoltan) Maradék ajtó.

    Nyuszi: (már-már ingerülten) Megmaradt a felújításból ez a ki… (nyugodtabban) ez az ajtó, és Gida elhozta, hogy soha többé ne szoruljon be az ő csacsi öreg medvéje. Elégedett vagy Micimackó?

    Micimackó: Öhöm.

    Narrátor: Füles még mindig erősen bűvöli a telefonját.

    Malacka: Mit csinálsz Füles?

    Füles: Épp széttrollkodom a Százholdas pagony Facebook oldalát.

    Malacka: Muti Füles, muti!

    Narrátor: Malacka odalép Füleshez és bámulja a telefonját

    Malacka: fúj Füles, ez mi?

    Füles: Lelegeltem tegnap a babot, ma reggel megörökítettem az eredményt.

    Malacka: Gusztustalan vagy Füles, nem is szeretlek.

    Füles: Aha, de a farkomba azért belekapaszkodnál.

    Nyuszi: (dörgedelmesen) Abbahagynátok? Füles, gyere segíts inkább. Az új ajtóhoz rendeltem egy új csengőt. Ez már elektromos és nem boldogulok vele.

    Narrátor: Nyuszi és Füles elindulnak csengőt szerelni, Nyuszi pár pillanat múlva visszatér. Eközben Micimackó szeretet teljesen Malackához lép.

    Micimackó: Hogy vagy mostanában drága rózsaszínű barátom? Elmúlt-e a szimi-szomorúság a szívedből?

    Malacka: Juj, képzeld Micimackó, végre sikerült egy tenderem a Tinderen!

    Micimackó: Aha, trallala. Hogy mit csináltál a micsodán?

    Malacka: Összejöttem végre egy akkora disznóval Mackó, hogy ilyet még nem láttál.
    És a kis farkincája, ahogy kunkorodik neki.

    Micimackó: Kunkorodik…

    Malacka: Azt hiszem szerelmes vagyok. És az mondta van egy nagy meglepetése hétvégére. Én szeretem a meglepetéseket. Csak tudnám, mi az a fétis klub.

    Nyuszi: Fét is szednek, aztán karajra vágnak. Nézegetheted a szűzpecsenyéd.

    Malacka: Nekem azt mondta, hogy bár jó bőr vagyok, de vegyek magamra még valami bőrt.

    csengetés hallatszik

    Micimackó: (boldogan) Hurrá! Megjött Róbert Gida!

    Füles: Működik, megcsináltam, szóra sem érdemes, szívesen.

    Micimackó: (kicsit szomorkásan) Vajon hol lehet most Róbert Gida?

    Nyuszi: Azt hiszem éppen a Mensa táborban van.

    Micimackó: Menza, az csupa kaja.

    Narrátor: Nyuszi rosszallóan néz Micimackóra, de aztán megenyhül

    Nyuszi: Tulajdonképpen all inclusive ellátás van. Annyit ehetnek, ihatnak, amennyit bírnak.

    Micimackó: (felkiált) Oh basz… bocsánat

    Füles: Ól inkluzív? Akkor vihette volna Malackát, biztos jól érezné magát. (kuncog, ám önnön humora csak saját magának tetszik, vagy még neki sem)

    Micimackó: És magával vitte vajon az ibolyás lányt, tudjátok, amelyik szeret vacsorázni.

    Nyuszi: Biztosan. Azóta sülve-főve együtt vannak.

    Micimackó: De, de akkor Róbert Gida oda nem tudott a gyönyörű piros biciklijével menni.

    Nyuszi: Tudod mackó, szerintem már rég kinőtte azt a biciklit. És különben is messze van az a tábor, avagy szálló.

    Micimackó: Repültek?

    Nyuszi: Már miért repültek volna?

    Micimackó: (felhúzza a vállát) Hát te mondtad, hogy szálló.

    Füles: (a háttérben énekelget) „Oszkár tudja, de nem mondja, Oszkár tudja, de nem mondja”

    Nyuszi: Igen, Fülesnél a pont! Oszkárral mentek. Látod mackó Füles is kitölthetne egy IQ tesztet.

    Füles: én csak Eeyore tesztet töltök ki

    Micimackó: Az Oszkár az a sofőr?

    Nyuszi: Az, tulajdonképpen az, nagyon is.

    Malacka: Igazából vehetett volna egy saját autót is a Róbert Gida, bocsánat Róbert Gida „a” nélkül.

    Füles: Malacka, miattam mondhatod nyugodtan, hogy a Róbert Gida. Én nem vagyok nyelvtannáci. Én csak egy szamár vagyok. Én csak egy öreg szürke szamár vagyok.

    Nyuszi: Azt mondta Róbert Gida, hogy egy saját autóra az Isten pénze sem elég. Pedig a lány is mondta, akibe szerelemes és jogosítványa is van, hogy milyen jó lenne egy autó, de Gida meggyőzte, hogy így út közben is tudnak egymásra figyelni. És járnak túrázni esőben, sárban is. Ilyenkor olyanok, mintha magáról a Maszat-hegyről jönnének vissza. Ahh fiatalok…

    Narrátor: Mindannyian elrévedve néznek a távolba. És csak néznek, néznek. Előbb utóbb Micimackó megszólal. Mondom Micimackó megszólal.

    Micimackó: (még mindig ugyanabban a révületben, kissé szomorkásan) És mi lesz, amikor Róbert Gida visszatér?

    Nyuszi: Mi lesz, mi lesz? Hát születésnapja lesz.

    Füles: Mint, amilyen nekem is volt.

    Nyuszi: Igen Füles, olyasmi

    Füles: Készülhetnénk valami meglepetéssel.

    Nyuszi: Mire gondolsz?

    Füles: Egyszerűen nem veszünk róla tudomást. Azon biztosan jól meglepődik majd.

    Nyuszi: Jaj, ne gonoszkodj Füles!

    Füles: De.

    Malacka: Én kaptam pár léggömböt a disznómtól. Egyet szívesen odaajándékozok Róbert Gidának.

    Nyuszi: Ez nagyon kedves tőled Malacka. Füles?

    Narrátor: Eközben Micimackó látványosan írni kezd a telefonjába

    Füles: Nekem megvan még a praktikus csupor, de lehet, hogy Róbert Gidának nincs szüksége ilyen praktikus dolgokra. Úgy, hogy inkább táncolni és énekelni fogok neki. Hip-hop, heje huja, step tangó, rock and roll. Oh yeah (rock villát mutat)

    Nyuszi: Mackó?

    Micimackó: Igen máris, máris készen vagyok. (felnéz a telefonból) Írtam Róbert Gidának egy születésnapi verset.

    Nyuszi: (nagyon türelmetlenül) Elmondod?

    Micimackó:

    betöltötted a harmincat
    soká leszel harminchat
    mézes
    krémes

    torta helyett azt kapod
    és emelheted kalpagod
    hajad
    marad

    mert ha egyszer kopasz leszel
    a mézemből sosem eszel
    se keveset
    se sokat

    szülinapod alkalmából
    kívánunk jó nagyot
    és jó sokat


    írtam én, avagy Micimackó
    hirtelen felindulásból

    Füles, Malacka:  (némileg gúnyosan) És te Nyuszi?

    Narrátor: Taps! Mondom: TAPS!

  • hazatalál

    próbáltad rejteni mosolyod
    tekingettél szerteszét
    de szemeid kacéran néztek
    és elárult a testbeszéd

    azt mondtad még nem tudod
    semmi igen, semmi nem, csak talán
    zsibbadt nyelvvel kerestem egy mondatot
    vagy egy szót, mely benned hazatalál

  • talán ennyi az egész

    az időből mindig kevesebb van
    mint szeretnénk
    fiatalon az ember ezt nem hiszi el
    úgy bánik vele, mintha kifogyhatatlan volna
    aztán egyszer csak arra ébred
    hogy egyre többször nézi az órát

    nem azért, mert siet
    hanem mert már érti
    hogy bizonyos találkozásokból
    nem lesz még egy

    bizonyos mondatokat nem hall újra

    vannak emberek, akik
    csak egyszer mennek végig az életén
    éppen ezért, egyre kevésbé érdekelnek
    a káprázatok

    van valami különös illata
    – sokszor inkább szaga annak
    amikor a szavak többet ígérnek
    mint amennyit az élet be tud váltani

    a költőnek nincs különleges tudása
    csupán némi előnye
    néha hamarabb megérzi
    amikor a szavak és a valóság
    nem ugyanabba az irányba tartanak

    szeretem azokat az embereket
    akiknek nem kell bizonyítaniuk semmit
    akik nem akarnak meggyőzni
    akik nem döngetik az ajtót

    csak ott vannak
    mint az öreg hársfa a templom mögött
    árnyékot ad, átölelheted
    megpihenhetsz alatta

    és tudod, mi az érdekes?

    régen azt gondoltam
    a fontos dolgokat meg kell találni
    ma már nem vagyok ebben biztos
    a legfontosabb dolgok az életemben
    szinte mindig akkor érkeztek meg
    amikor éppen mással voltam elfoglalva

    tán ezért szeretem a napfelkeltét
    nem kér engedélyt
    nem bizonygat semmit
    nem akar tetszeni
    egyszerűen megérkezik és aki ezt megértette
    az talán már tudja
    a játék lényegét

    (ismét Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski
    adta azt a bizonyos múzsatsókot)

  • hangos

    voltak idők
    hangos korszakok
    sokszor csendek
    olykor shut up-ok
    sok zajos nappal
    pár csöndes hajnal
    és a megváltás
    sem akkor jött el
    ha kívántál
    egy kalappal

  • lehetnél a kedvenc olvasmányom

    nem tudom a pontos idejét
    mikor kezdődött
    nem is fontos annyira

    talán egy mondat valahol
    talán egy kép, egy üzenet

    talán egy olyan délutánon
    amikor csak azért kattintottam rád
    mert kíváncsi voltam
    mit gondolsz a világról

    egyszer csak azt vettem észre
    hogy már nem a választ várom
    hanem téged

    különös dolog ez

    az ember fiatalon arcokba szeret bele
    később mosolyokba, hangokba
    egy idő után pedig mondatokba

    és itt kezd bonyolulttá válni minden

    mert a szép arc emléke elhalványul
    a hangot is elviszi a szél, és az idő

    de egy-két jól sikerült mondat
    évek múlva is visszajár
    leül melléd egy kávé mellé
    belenéz a szemedbe
    és úgy tesz, mintha soha nem ment volna el

    nem tudom, te mikor lettél fontos
    ahogy azt sem
    hogy volt-e egyáltalán ilyen pillanat

    lehet, hogy tévedek

    az is lehet, hogy csak képzelődöm
    de van egy érzésem, hogy sokkal több vagy
    mint amit most mutatsz magadból

    és ha lesz elég időnk
    talán egyszer együtt találjuk meg
    azt a nőt
    aki néha már most is
    elővillan egy-egy mondatod mögül
    aztán megint eltűnik

    azt a nőt, akinek a létezéséről
    talán még te sem tudsz egészen

    nem azért, mert el akarom mondani, ki vagy
    hanem mert kíváncsi vagyok rád
    talán jobban, mint kellene

    és miközben olvaslak
    egyre kevésbé tudom eldönteni
    hogy a verseidet szeretem-e jobban
    vagy azt az embert, aki írja őket

    talán nem is fontos.

    mindenesetre
    egyre nehezebb becsukni
    azt a könyvet.

    Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski
    múzsacsókja után, teljesen szabadon