ez megint csak
egy amolyan
apróbetűs
race
de lassítok
és hagyom
hogy utolérj
-
ha gólya vagy, repülj
később érkezem
talán kések
kezemben életlenek
azok a késekrések a lélekben
prések a szíven
vagy csupán érzemmint gólya
azon a fészken
ahonnan tovaszáll
majd visszaissza a duruzsoló
nyár ízeit
s ha majd a tél közelít
reppen el tova
ez az anyaföld
az meg mostoha? -
Ez már június?
június elején az ember
már nem a csodákra vár
legalábbis magában
ezt mondogatja
mert azt hiszi, ami fontos volt
az már megtörtént
ami meg nem
annak már nem is kell
az utcák csendesebbek
tudjuk merre
kanyarodik a folyó
hol a kocsma
hol kell lelassítani
és hol érdemes megállni
egy jó kávéra
aztán egyszer csak
történik valami
nem valami nagy dolog
nem egy villámcsapás
nem egy filmbe illő jelenet
valaki belép az életedbe
és másként nézel a világra
a Duna ugyanaz
a hidak ugyanazok
tán még a reggelek is
mégis minden
egy árnyalattal világosabb
sokáig azt hittem
az útjaimat én választom
már nem vagyok ebben biztos
vannak emberek
akik különös makacssággal
újra és újra megjelennek az életünkben
és néha csak egy kis időre
maradnak ott
de nyomot hagynak
és amikor évekkel később
visszanézel az útra
rájössz, hogy nélkülük
egészen másfelé vezetett volna
nem tudom
hogy ezt hívják-e sorsnak
és azt sem
hogy léteznek-e
elrendelt találkozások
de azt tudom
hogy vannak emberek
akik elől nem akarunk menekülni
és talán ez éppen elég
micsoda útjaim
és milyen különös
hogy még mindig tartanakAnna Flávia Schmitt Wyse Baranski versét
hozzáigazítottam a minap elkészült regényemhez -
nem félek a csendedtől
ennek semmi köze a közhelyekhez
nincs még egy ember, aki olyan volna, mint te
és ezt újra elmondanom sem kellképes vagy magadhoz vonzani
minden érzékem röptét,
mint ahogy a vándorsólymok
is mindig visszatalálnak
ahhoz az egyetlen fészekhez
és többé már nem figyelnek
az égbolt más kihívásairaakár Nyugat felé sodor az élet
akár Közép-Európa poros városaiba
akár keleti pályaudvarok magánya vár,
magamban hordom felismerésed
titkos jelét,
mint valami rendíthetetlen
belső útlevélés ott ég bennem makacsul
a szív és a gondolat tüzemint hajnalban a Duna fölött
a lassacskán oldódó köd
a Margit-sziget és a Parlament között,
újra meg újra rájövök:vannak emberek,
akik egy egész életet végigbeszélnek,
és mégsem jutnak el oda,
ahová egyetlen üzeneted
képes elvezetni engemmert benned megvan az erő
hogy teljesen lefegyverezz
és a kezeim közé simuljés amikor néha elhallgatsz
vagy eltűnsz néhány napra a csendeddel
nem félekmert érzem
hogy valahol mélyen
már épül a jövő
Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski verse alapján
Não tem nada a ver com clichê,
não existe ninguém como você,
e não preciso sequer reiterar.Tens a capacidade de capturar
o voo dos meus sentidos
que, como falcões-peregrinos,
te aceitam como o mais
distinto de todos os ninhos,
e não reagem mais
a outros novos destinos.Seja no sobrevoo ou fincada
nas terras das três Américas,
levo o código de reconhecimento
inabalável, com o fogo eterno
no coração e no pensamento.Tal qual a dança das alvoradas
na Baía de Babitonga,
reconheço sem conta
que existe gente que conversa
a vida toda e não alcança
o que uma única mensagem tua
é capaz de comigo fazer.Tu tens potencial completo
para inteiramente me render,
e tu às minhas mãos pertencer.Mesmo quando se afasta
por qualquer motivo em silêncio,
não me aflito porque dentro
o porvir está sendo construído. -
charmeur
őrizem a sármod
én egy sárm őr vagyok
mondtad egyszer
csak úgy csöndesen
fülembe súgva
én meg csak ültem
mint, aki halkan reszket
pedig rendeltem volna
még egy whisky-t -
a hold sugarain
neked csak egy dal kell
és nem egy vallomás
a vonat sem áll meg
pedig itt az állomáste csak állsz és nézel
zsepivel integetsz
jó lenne tudni azt
hogy éppen, mit üzenszhogy búcsú ez
vagy egy szimpla találkozás
valami itt kezdődik épp el
vagy jobb, ha lépsz továbbálmaidban talán
néha megjelentem én
akár erre jártam
vagy egy másik féltekénés ha éjjelente
izzadtan felriadok
eszembe jut talán
kiért és miért vagyokhogy búcsú ez
vagy egy szimpla találkozás
valami itt kezdődik épp el
vagy jobb, ha lépsz továbbnem baj, ha nem hiszed el
kiömlő hangjaim
én megvárlak, ha lassan
csúszol, a hold sugarainhogy búcsú ez
vagy egy szimpla találkozás
valami itt kezdődik épp el
vagy jobb, ha lépsz tovább -
rebegő ritmusok
alkossunk együtt
valamit, olyasmit…
valami zöldet, kéket
feketét, színeset
egy férfit, aki szenved
egy lányt, aki megesett
drámát, verset
pirosat, zöldet, pázsitot
inkább ragrímet,
mint kapuzárási pánikot
nem illik hozzád
a rebegő pilla
a gondolat-változás
a szinkópás trilla
a módszer Kodályé
a dallam a népé
a megélt pillanat
mikor válik képpé?