• apróbetűs

    ez megint csak
    egy amolyan
    apróbetűs
    race

    de lassítok
    és hagyom
    hogy utolérj

  • a fátyolfelhők…

    a fátyolfelhők
    ma sántítva járják a
    hétfátyoltáncot

  • ha gólya vagy, repülj

    később érkezem
    talán kések
    kezemben életlenek
    azok a kések

    rések a lélekben
    prések a szíven
    vagy csupán érzem

    mint gólya
    azon a fészken
    ahonnan tovaszáll
    majd vissza

    issza a duruzsoló
    nyár ízeit
    s ha majd a tél közelít
    reppen el tova
    ez az anyaföld
    az meg mostoha?

  • Ez már június?

    június elején az ember
    már nem a csodákra vár
    legalábbis magában
    ezt mondogatja
    mert azt hiszi, ami fontos volt
    az már megtörtént
    ami meg nem
    annak már nem is kell
    az utcák csendesebbek
    tudjuk merre
    kanyarodik a folyó
    hol a kocsma
    hol kell lelassítani
    és hol érdemes megállni
    egy jó kávéra
    aztán egyszer csak
    történik valami
    nem valami nagy dolog
    nem egy villámcsapás
    nem egy filmbe illő jelenet
    valaki belép az életedbe
    és másként nézel a világra
    a Duna ugyanaz
    a hidak ugyanazok
    tán még a reggelek is
    mégis minden
    egy árnyalattal világosabb
    sokáig azt hittem
    az útjaimat én választom
    már nem vagyok ebben biztos
    vannak emberek
    akik különös makacssággal
    újra és újra megjelennek az életünkben
    és néha csak egy kis időre
    maradnak ott
    de nyomot hagynak
    és amikor évekkel később
    visszanézel az útra
    rájössz, hogy nélkülük
    egészen másfelé vezetett volna
    nem tudom
    hogy ezt hívják-e sorsnak
    és azt sem
    hogy léteznek-e
    elrendelt találkozások
    de azt tudom
    hogy vannak emberek
    akik elől nem akarunk menekülni
    és talán ez éppen elég
    micsoda útjaim
    és milyen különös
    hogy még mindig tartanak

    Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski versét
    hozzáigazítottam a minap elkészült regényemhez

  • nem félek a csendedtől

    ennek semmi köze a közhelyekhez
    nincs még egy ember, aki olyan volna, mint te
    és ezt újra elmondanom sem kell

    képes vagy magadhoz vonzani
    minden érzékem röptét,
    mint ahogy a vándorsólymok
    is mindig visszatalálnak
    ahhoz az egyetlen fészekhez
    és többé már nem figyelnek
    az égbolt más kihívásaira

    akár Nyugat felé sodor az élet
    akár Közép-Európa poros városaiba
    akár keleti pályaudvarok magánya vár,
    magamban hordom felismerésed
    titkos jelét,
    mint valami rendíthetetlen
    belső útlevél

    és ott ég bennem makacsul
    a szív és a gondolat tüze

    mint hajnalban a Duna fölött
    a lassacskán oldódó köd
    a Margit-sziget és a Parlament között,
    újra meg újra rájövök:

    vannak emberek,
    akik egy egész életet végigbeszélnek,
    és mégsem jutnak el oda,
    ahová egyetlen üzeneted
    képes elvezetni engem

    mert benned megvan az erő
    hogy teljesen lefegyverezz
    és a kezeim közé simulj

    és amikor néha elhallgatsz
    vagy eltűnsz néhány napra a csendeddel
    nem félek

    mert érzem
    hogy valahol mélyen
    már épül a jövő


    Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski verse alapján


    Não tem nada a ver com clichê,
    não existe ninguém como você,
    e não preciso sequer reiterar.

    Tens a capacidade de capturar
    o voo dos meus sentidos
    que, como falcões-peregrinos,
    te aceitam como o mais
    distinto de todos os ninhos,
    e não reagem mais
    a outros novos destinos.

    Seja no sobrevoo ou fincada
    nas terras das três Américas,
    levo o código de reconhecimento
    inabalável, com o fogo eterno
    no coração e no pensamento.

    Tal qual a dança das alvoradas
    na Baía de Babitonga,
    reconheço sem conta
    que existe gente que conversa
    a vida toda e não alcança
    o que uma única mensagem tua
    é capaz de comigo fazer.

    Tu tens potencial completo
    para inteiramente me render,
    e tu às minhas mãos pertencer.

    Mesmo quando se afasta
    por qualquer motivo em silêncio,
    não me aflito porque dentro
    o porvir está sendo construído.

  • charmeur

    őrizem a sármod
    én egy sárm őr vagyok
    mondtad egyszer
    csak úgy csöndesen
    fülembe súgva
    én meg csak ültem
    mint, aki halkan reszket
    pedig rendeltem volna
    még egy whisky-t

  • a hold sugarain

    neked csak egy dal kell
    és nem egy vallomás
    a vonat sem áll meg
    pedig itt az állomás

    te csak állsz és nézel
    zsepivel integetsz
    jó lenne tudni azt
    hogy éppen, mit üzensz

    hogy búcsú ez
    vagy egy szimpla találkozás
    valami itt kezdődik épp el
    vagy jobb, ha lépsz tovább

    álmaidban talán
    néha megjelentem én
    akár erre jártam
    vagy egy másik féltekén

    és ha éjjelente
    izzadtan felriadok
    eszembe jut talán
    kiért és miért vagyok

    hogy búcsú ez
    vagy egy szimpla találkozás
    valami itt kezdődik épp el
    vagy jobb, ha lépsz tovább

    nem baj, ha nem hiszed el
    kiömlő hangjaim
    én megvárlak, ha lassan
    csúszol, a hold sugarain

    hogy búcsú ez
    vagy egy szimpla találkozás
    valami itt kezdődik épp el
    vagy jobb, ha lépsz tovább

  • múlik

    múltkor
    jelenkor
    jövőkor
    előkor
    mostkor
    utókor
    teg-nap
    ma-nap
    hol-nap

  • nincs mese

    se Füles, se farkas
    se Micimackó, se Piroska
    semmi mese
    semmi gyermekdal

  • rebegő ritmusok

    alkossunk együtt
    valamit, olyasmit…
    valami zöldet, kéket
    feketét, színeset
    egy férfit, aki szenved
    egy lányt, aki megesett
    drámát, verset
    pirosat, zöldet, pázsitot
    inkább ragrímet,
    mint kapuzárási pánikot
    nem illik hozzád
    a rebegő pilla
    a gondolat-változás
    a szinkópás trilla
    a módszer Kodályé
    a dallam a népé
    a megélt pillanat
    mikor válik képpé?