Egy dráma kéne, semmi más,
vagy vígjáték és ordítás,
hogy lásd a múltat és elfeledd,
mi egybe’ volt, az szétesett.
Egy szétrozsdállott pléhpohár,
mi évek óta arra vár,
hogy szomjad oltsa egy délután,
ha úgy érzed nem bírod ezt
Egy rég szétmállott krumpli orr,
a véred már csak néha forr,
mindegy az, hogy sírsz, kacagsz,
te mindig csak bohóc maradsz,
A lelked festék elfedi,
a munkád nem volt kétkezi.
Végül mindenki átöltözik,
a vén bohóc elbúcsúzik…
Steve bacsi
Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
Steve bácsi 
Hozzászólás