K. R. verse után szabadon

1.

ez újra egy ilyen éjszaka
fekete, sötét, hideg
mint a kávé,
ahogyan te szereted
a tested még itt van velem
de már háttal fekszem én is

ha majd elmész – úgy végleg
ne ébressz fel, végre jól aludnék
ha lenne még mondanivalód
írd le, zárd egy palackba
és dobd a folyóba, mikor átmész a hídon
talán egyszer, valaki… ha fontos

2.

fekete éjszaka
fekete gondolatok
fekete felhők
áporodott tegnapi kávéillat
álom helyett üres feketeség
ébredés helyett fekete reggelek

ha végre elhagysz – mert én nem merem
nem leszek egyedülebb, mint tegnap
egy szót se szólj, csomagolj gyorsan
jobb, ha észre sem veszem
és már dereng, jönnek a színek elő
és nincs fekete, csak ha a múlt üzen

3.

az üres kávésbögréd ott van a polcon
benne az utolsó kávéd maradéka
jól beleszáradt, képtelen vagyok érinteni
a mélyedés a matracon még te vagy
bár nem látszik, de én tudom
és talán majd átfekszem oda

hagytál ugyan egy levelet az asztalon
hogy legyen meg a búcsúzás feeling
de nem bontottam ki a borítékot
majd egyszer, lehet, ha már semmi értelme
és ne üzend meg merre jársz, ismerlek
soha nem megyek arra…

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.