ártatlanul ültem a
rácsaid mögött
a sors sokszor az
arcomba köpött
a lakat lehullt
bilincs a földön
szabad még nem vagyok
bár rajtam a ködmön
kincseim magamban hordozom
talán másokét is
– tudod – tisztán csak előre
és nem kell semmi fétis

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.