összeizzadt tenyérrel, kézenfogva sétáltunk az őszben
imádlak – súgta, megborzongtam s szorított erősen
lehullott rólam minden vélt és valós fóbia
mosolyogtunk, ő csacsogott, elmúlt a melankólia
a csipkebogyó feketén az ágakra volt nemesedve
hűvösödött, közelgett a sál-kívánós este
elengedte a kezem, búsan néztem szerteszét
elém állt és a holdvilág ragyogta be terpeszét
Steve bacsi
Versek, slamek, rövid prózák, fotók.
Steve bácsi 
Hozzászólás