A csónakázó tónál randiztunk este,
elkápráztatott a piros mini ruhád.
A szerénység nem te vagy, lépteid leste
mindenki a parton. Egy gondolat fut át

fejemen. Nézlek, rabságban tart a gondolat,
hogy valóság, vagy álom ez. De átölelsz,
viszel, csónakban ülünk, képzelsz gondolát
én az evezőt fogom, te a mának élsz.

Hunyorgok, a lemenő nap fénye vakit,
mellettünk hattyú úszik méltósággal el.
A mosolyod a fegyvered, csábít, akit
elér. A halott feltámad, az élő elalél.

Rám kacsintasz és lábad emeled pont úgy,
mint Sharon Stone abban a filmben, hát végem.
Az evezőket összecsapom, nem nagy ügy.
Hüvelykujjam ott maradt, rögtön lila lett.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.