ó a rohadt
ó a rohadt
ó a rohadt
életbe
mitől vagyok
ismételten
ennyire
elképedve?
szép a nappal
szép az éjjel
két kézzel
és némi kéjjel
tetőzik a jókedvünk hej
megsavanyodik a lótej
komisz dolog
ám az élet
szétszedi az
efféléket
darabokra
apróra
szét vannak jól
vagdolva
összerakni lehetne
vón az élet
kegyeltje
hanem most már
elég legyen
kéket kéne
látnom egen
na meg napot
csessze meg
nem csak holmi
felleget.

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.