oh, hogy el tudnám mondani,
ordítani bőszen,
vagy csak csöndesen a
néma sötétben
a versed, amit
olvastam az imént,
indulattal teli és
cseppet sem kimért,
suttognám, hihetném
senki sem hallja tán
pedig a napi hírek jönnek
a könyöke hajlatán
mondanám monoton hangon
könnyeimet nyelve
siratva azt, mi már
régen el van veszve
nyekegnék, makognék
félek, hogy hiába
ki tenni tudna
béna és kába.
ébredj, ha elég volt
tegyél hát,
de még ma!
sajnos kevés ehhez a
slammel vert
POÉTA

Kategóriák:Vers

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.