fölriadva
mint amikor álmomból fölriadva keresem a nappalt az éjben
kicsi a világ…
kicsi a világ a mocsok meg egyre nő
kitépett lapok
átlapozom vagy kitépem és összegyűrve
angyalok
mint összezárt angyal szárnyak
apró vallomás 2.
a 40 évvel ezelőtti első dalom emlékére elmondhatom-e elmondtad már százszor na de a
egy kevés
egy kevés maradék
elvarratlan szálak
fantáziámban él egy távoli tavasz ott a tél végén maradt pár elvarratlan tűbe fűzhetetlen szál
nyersen
ölelés helyett egy beszólás
ökölbe fonva
kezedet fognám vezetnélek segítő útra
kréta
épp vörös krétával írom a falra
Steve bácsi 