háp-háp
kacsa vagyok amolyan réce
irányok
csak egy hüvelykujj nem mindegy merre mutat
sötétben
sötétben tapogatóztam kapartam tapétát
madárdal
madárra vágytam fülemüle álom volt
epigram (a)
elveszett voltam nélküled jó, hogy ott volt a két füled
párbeszéd
és szólt a férfi: kegyed bájos bár túlságosan szabályos
üres akusztika
üres történetek a fülemben hallom, olvasom, látom
akár egy felújítás…
lóg a tapétareped a sarokkutyád mögöttcsupán a farokcsóválódik szét meg szanamúlik a hétés múlik a havahiába hordtad összeés visszavan, ami mocskoskevés a tisztacsak a listaami hosszabbodika helyzet meg hát… olyan, amilyen
fájt
egy kör és egy négyszög a kalapács alatt az ujjam
csúszó-mászó
mint meztelen csiga a csúszó-mászó világban
Steve bácsi 