Steve bácsi

szaxofonos a zongora előtt

nincs már hely a zongorához ülsz lazán

csak számok fehéren feketén józanul, vagy

egy szakadt garbó a jelmeztárban valami sál, vagy zakó amiket sohasem vártam

drágám leittam az első éjszaka árát jogom volt

odamegyek és érzem magam valahogy

kissé koszos kissé büdös de amúgy kedves

nem én vagyok depressziós hanem a múzsa

hol vagyok hol nem hol élve

egy kigombolt blúz volt a kezdet mondhatnánk, valami

ezt az előleget már rég beszámították