lábnyomod…
álmomban újra a lábnyomodba léptem
csak tárgyak
ezek csak tárgyak bár – lássuk be –
elmerengve
néha elmerengek– s nem csak egy nyári délután-
végezetül
végezetül a végzetem ül a vállamon
mint a kanapé
az egyiken ülni, a másikon feküdni kényelmes
háló…
hál háló
letilt
a letiltás nem kommunikáció…
falak
ezek nem a te falaid nem ezeket kell ledöntened
palackozott
egy palackozott
magánkáosz
az elejére még nem vagyok
Steve bácsi 