narancsfa
még fönn van a fánbár már megrohadt
még fönn van a fánbár már megrohadt
tudni kéne mire rímel a tél
nincs sem reggeli sem ebéd, sem vacsora
már a halált sem veti meg bátorságom
üres a sétány néhány macska oson át
csivitelés, szárnyak suhogása víz-csobogás színek, formák, csodák
rég túlvagyok az előételeken már
a nap, amúgy hétágra az ég szinte zavartalanul
ajtóm előtt még virít a
mi ez a keserű itt a számon mi ez az íz, amit a reggel rányom