elsőből utolsó
édes gyerekek soványak, dagik
édes gyerekek soványak, dagik
egy takaró kell
ha például Petőfibe bakizom bele, biztos
hát elvesztetted a fonalat az úton
eltelt az a három nap és nem múlt el minden csoda
csak a színeid hiányoznak ebből a
mire van időnk mi múlik el
hiába mutat a naptár már szeptembert
mint amikor álmomból fölriadva keresem a nappalt az éjben
kicsi a világ a mocsok meg egyre nő