nekem nyolc
neked tizenegy nekem nyolc neked kis szekrény
neked tizenegy nekem nyolc neked kis szekrény
egy elmaradt gyomorgörcs és az
én elmúltam hatvannégy te több lehetsz, mint nyolcvan mi már talán nem csodálkozunk
van krumpli, kolbász és kerítés néha dicséret és fenyítés repedt sarkakra puhító krém
a tér ahol fúj a Moszkva szél
nézd a sörfőzde gyermekeit zokni sincs a lábukon mezítláb szaladgálnak
és olyankor mindegy hogy benned, vagy másban hisz ő
nyálad emléke már csak a száraz csikken figyel
a kötél hág csók kéne még számtalan
a kápolna ablakáraegy érett mandarinveti árnyékát