a kalász
akalász
akalász
betűz a délelőtti napfény
mint szárnyát vesztett
álmaimban ál naivan várok a micsodára, valami csodára
már rég kifogtál
elkápráztat a ragyogás a csillogó üvegszilánk-világ
régen a forma egyet és az ökölvívást kedvelted
át kéne érni végre a túlsó partratudod, ahol a világ kicsit…
hatvannal nem hetvenkedünklesz tán az még hetven kedden
mint vijjogó sirály szállsznézed a csöppnyi pöttyöket