gyönge még…
te, aki Isten nevében ütsz Isten nevében ítélkezel
te, aki Isten nevében ütsz Isten nevében ítélkezel
Megláttalak, szemeimmel követtelek Visszanéztél és játszott a testbeszéd.
már a sarat is lemosta az idő nyomaink rég a semmiben
futok könnyeim arcomra szárítja a szél
órákspórák
összeizzadt tenyérrel, kézenfogva sétáltunk az őszben imádlak – súgta, megborzongtam s szorított erősen
tedd a kezed a szád elétán nem jön ki a mocsok
a vigasz sovány az ország kövér
bontott fonatok – a lekésett vonatot
hűvösek az estéks nappal sem izzadunk