mint egyszeri kötéltáncos
elengedett kézzel reszketünk
a semmi fölött
se kötél, se háló
és ha zuhanni kezdünk
az együgyű vigyor
lazán az
arcunkra fagy
mint egyszeri kötéltáncos
elengedett kézzel reszketünk
a semmi fölött
se kötél, se háló
és ha zuhanni kezdünk
az együgyű vigyor
lazán az
arcunkra fagy
Vélemény, hozzászólás?