Ebbe – a lakott településektől távoli – kereszteződésbe egy éve szerelték fel a lámpákat. Általában jól működtek, néha csak sárgán villogtak.
Mikor odaéertem éppen pirosra váltott a lámpa előttem. A motort leállította az automatika. Közben érkeztek az autók mögöttem, szemben és a két oldalról is. Mindenki megállt. Pár perc múlva kérdően néztünk egymásra. Néhányan kiszálltunk, körbejártuk a lámpákat, beszélgetni kezdtünk. A mindig rohanó világban most senkin nem látszott, hogy sietne. Közben balról érkezett egy teherautó, végigelőzte a sort. Többen rosszallóan néztünk felé. De a teherautó a kereszteződés előtt megállt, kiugráltak belőle az emberek és pillanatok alatt lepakoltak az út szélére pár mobil WC-t. A rosszallásból hálás tekintet lett. A lámpák még mindig pirosat mutattak. Néhány autóból előkerültek a kemping asztalaok, székek. Berendeztük a kereszteződés közepét. Valaki kártyát vett elő és már harsogott a piros negyven száz. A gyerekek az út menti mezőn élvezték a napsütést. A hűtőtáskákból előkerültek az üdítők, néhol még sör is akadt. Az egyik asszony egy tálca süteménnyel érkezett. A piros BMW ritmikusan hullámzott a sor közepén.
És ekkor…
A lámpák zöldre váltottak. Mindenhol.
De már senkit sem érdekelt.

Kategóriák:Novella

Steve bacsi

Versek, slamek, rövid prózák, fotók.