Megjelent a ……. Magazin, „a doki bácsi segít” rovatában Péter vagyok, 24 éves. Egy évvel ezelőtt házasodtunk össze Gizivel. Akkor már közel két éve együtt voltunk. Első házassági évfordulónk alkalmára befizettem magunkat egy wellness hétvégére Bükfürdőre.
Kezemben a poharom Legyen benne kóla, rum!
1980. decembere. Nemrég szakítottam Zsófival. Pedig nagyon szerettem. Csak messze volt Békéscsaba. Akkoriban a levél és a telefon játszott. Esetünkben a telefon is csak ritkán. És közben megismertem Gabit. Akkor, alig több, mint 19 évesen úgy éreztem nem lenne korrekt két kapura játszani. Bár Gabinál ez még igazából legfeljebb a […]
ha ez a mai nap más mint a többi közhelytől mentesen kéne már köpni
mottó: Sörből ne kérj soha többet, mint amennyi beléd fér, látványod is undorító, ha gyomrodból visszatér. Csak egy bólintás kell huss el a bajokkal, hűs bögrém teli van gyöngyöző „BAJORRAL”
káni a kula káni a kula izzad a dél és izzad a reggel mangal az ica, ütve a fúró
(egy újabb szemelvény az archívumból) Egyszer volt egy ember, szakálla nem volt. Volt egy kalapácsa, azzal kalapált.
Tóth Pálné, született Molnár Jolán aznap is, mint általában fél nyolc előtt néhány perccel ért be munkahelyére. A szokott módon hozzákészült munkájához. Egy darabig semmi sem látszott rajta. Kilenc óra körül azonban…
egy gyöngyszem 1984-ből Ágyban, párnák közt….
Néhány éve, van vagy húsz szólt a nóta, Miklós nyúz elektromos gyalogos ő volt Kovács Jeromos. És most itt a pastoral elektromos pásztorlány
