három képeslapot küldenék
neked
egyet a startnál
mondjuk egy
vöröslő rózsával
és lenne egy a célban
aranyérem helyett
comboddal nyakamban
és út közben
vágyakozó izzadt arcmásommal
egy versenyképes
lap
-
képeslapok
-
igazi út
lapockáid között
csigolyáidon pihent kezem
itt a gerincoszlop nem jelkép
nem holmi hasonlat
egy igazi út
onnan, oda
és vissza
még -
hová vezet
egyszer kérdezted
hová vezet ez a nyár
talán az őszbe
de tudom, az ősz is szép
ott a beteljesülés -
egy hullámhosszon
nem kell semmilyen eufória
csak csend kell és tiszta harmónia
és egy műszer, hogy pontosan lássam
hogy árad köztünk az energia
túllépek egyszer a megadáson
és egy észrevétlen mozdulattal
a csábítás könyvét sutba vágom
ámulunk egy szédítő forgáson
akkor véled ver szívdobbanásom
a jelenlétnek kell maradniaAnna Flavia versének magyarítása
-
lézengő
azt mondják, van olyan
hogy gondolat sem voltam
persze ez csak amolyan
időtényezős filozofálgatás
hallgatás, esetleg pár szó
sokszor eszembe jutsz
sokszor én a tiédbe
igen legyen, talán
vagy éppen „miért ne”
olyankor jössz, maradsz
megpihensz, és van, hogy
csak átlézengsz
elmém fonalán -
mással vakít
neked ízlés
nekem gusztus
neked mozdulat
nekem csak gesztusazt hittem tudod
vagy csak reméltem
ez volt a vágy
s a reményemnálad dáma
nálam az ász
nekem egy kérdés
nálad kifogáselroppantottam
utolsó csontod
megpördülsz és
hajad bontodégre nézel
napfény vakít
megkereshetnél
egy más valakit -
hazatalál
próbáltad rejteni mosolyod
tekingettél szerteszét
de szemeid kacéran néztek
és elárult a testbeszéd
azt mondtad még nem tudod
semmi igen, semmi nem, csak talán
zsibbadt nyelvvel kerestem egy mondatot
vagy egy szót, mely benned hazatalál -
talán ennyi az egész
az időből mindig kevesebb van
mint szeretnénk
fiatalon az ember ezt nem hiszi el
úgy bánik vele, mintha kifogyhatatlan volna
aztán egyszer csak arra ébred
hogy egyre többször nézi az órátnem azért, mert siet
hanem mert már érti
hogy bizonyos találkozásokból
nem lesz még egybizonyos mondatokat nem hall újra
vannak emberek, akik
csak egyszer mennek végig az életén
éppen ezért, egyre kevésbé érdekelnek
a káprázatokvan valami különös illata
– sokszor inkább szaga annak
amikor a szavak többet ígérnek
mint amennyit az élet be tud váltania költőnek nincs különleges tudása
csupán némi előnye
néha hamarabb megérzi
amikor a szavak és a valóság
nem ugyanabba az irányba tartanakszeretem azokat az embereket
akiknek nem kell bizonyítaniuk semmit
akik nem akarnak meggyőzni
akik nem döngetik az ajtótcsak ott vannak
mint az öreg hársfa a templom mögött
árnyékot ad, átölelheted
megpihenhetsz alattaés tudod, mi az érdekes?
régen azt gondoltam
a fontos dolgokat meg kell találni
ma már nem vagyok ebben biztos
a legfontosabb dolgok az életemben
szinte mindig akkor érkeztek meg
amikor éppen mással voltam elfoglalvatán ezért szeretem a napfelkeltét
nem kér engedélyt
nem bizonygat semmit
nem akar tetszeni
egyszerűen megérkezik és aki ezt megértette
az talán már tudja
a játék lényegét(ismét Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski
adta azt a bizonyos múzsatsókot) -
hangos
voltak idők
hangos korszakok
sokszor csendek
olykor shut up-ok
sok zajos nappal
pár csöndes hajnal
és a megváltás
sem akkor jött el
ha kívántál
egy kalappal -
lehetnél a kedvenc olvasmányom
nem tudom a pontos idejét
mikor kezdődött
nem is fontos annyiratalán egy mondat valahol
talán egy kép, egy üzenettalán egy olyan délutánon
amikor csak azért kattintottam rád
mert kíváncsi voltam
mit gondolsz a világrólegyszer csak azt vettem észre
hogy már nem a választ várom
hanem tégedkülönös dolog ez
az ember fiatalon arcokba szeret bele
később mosolyokba, hangokba
egy idő után pedig mondatokbaés itt kezd bonyolulttá válni minden
mert a szép arc emléke elhalványul
a hangot is elviszi a szél, és az időde egy-két jól sikerült mondat
évek múlva is visszajár
leül melléd egy kávé mellé
belenéz a szemedbe
és úgy tesz, mintha soha nem ment volna elnem tudom, te mikor lettél fontos
ahogy azt sem
hogy volt-e egyáltalán ilyen pillanatlehet, hogy tévedek
az is lehet, hogy csak képzelődöm
de van egy érzésem, hogy sokkal több vagy
mint amit most mutatsz magadbólés ha lesz elég időnk
talán egyszer együtt találjuk meg
azt a nőt
aki néha már most is
elővillan egy-egy mondatod mögül
aztán megint eltűnikazt a nőt, akinek a létezéséről
talán még te sem tudsz egészennem azért, mert el akarom mondani, ki vagy
hanem mert kíváncsi vagyok rád
talán jobban, mint kelleneés miközben olvaslak
egyre kevésbé tudom eldönteni
hogy a verseidet szeretem-e jobban
vagy azt az embert, aki írja őkettalán nem is fontos.
mindenesetre
egyre nehezebb becsukni
azt a könyvet.Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski
múzsacsókja után, teljesen szabadon