• képeslapok

    három képeslapot küldenék
    neked
    egyet a startnál
    mondjuk egy
    vöröslő rózsával
    és lenne egy a célban
    aranyérem helyett
    comboddal nyakamban
    és út közben
    vágyakozó izzadt arcmásommal
    egy versenyképes
    lap

  • igazi út

    lapockáid között
    csigolyáidon pihent kezem
    itt a gerincoszlop nem jelkép
    nem holmi hasonlat
    egy igazi út
    onnan, oda
    és vissza
    még

  • hová vezet

    egyszer kérdezted
    hová vezet ez a nyár
    talán az őszbe

    de tudom, az ősz is szép
    ott a beteljesülés

  • egy hullámhosszon

    nem kell semmilyen eufória
    csak csend kell és tiszta harmónia
    és egy műszer, hogy pontosan lássam
    hogy árad köztünk az energia


    túllépek egyszer a megadáson
    és egy észrevétlen mozdulattal
    a csábítás könyvét sutba vágom


    ámulunk egy szédítő forgáson
    akkor véled ver szívdobbanásom


    a jelenlétnek kell maradnia

    Anna Flavia versének magyarítása

  • lézengő

    azt mondják, van olyan
    hogy gondolat sem voltam
    persze ez csak amolyan
    időtényezős filozofálgatás
    hallgatás, esetleg pár szó
    sokszor eszembe jutsz
    sokszor én a tiédbe
    igen legyen, talán
    vagy éppen „miért ne”
    olyankor jössz, maradsz
    megpihensz, és van, hogy
    csak átlézengsz
    elmém fonalán

  • mással vakít

    neked ízlés
    nekem gusztus
    neked mozdulat
    nekem csak gesztus

    azt hittem tudod
    vagy csak reméltem
    ez volt a vágy
    s a reményem

    nálad dáma
    nálam az ász
    nekem egy kérdés
    nálad kifogás

    elroppantottam
    utolsó csontod
    megpördülsz és
    hajad bontod

    égre nézel
    napfény vakít
    megkereshetnél
    egy más valakit

  • hazatalál

    próbáltad rejteni mosolyod
    tekingettél szerteszét
    de szemeid kacéran néztek
    és elárult a testbeszéd

    azt mondtad még nem tudod
    semmi igen, semmi nem, csak talán
    zsibbadt nyelvvel kerestem egy mondatot
    vagy egy szót, mely benned hazatalál

  • talán ennyi az egész

    az időből mindig kevesebb van
    mint szeretnénk
    fiatalon az ember ezt nem hiszi el
    úgy bánik vele, mintha kifogyhatatlan volna
    aztán egyszer csak arra ébred
    hogy egyre többször nézi az órát

    nem azért, mert siet
    hanem mert már érti
    hogy bizonyos találkozásokból
    nem lesz még egy

    bizonyos mondatokat nem hall újra

    vannak emberek, akik
    csak egyszer mennek végig az életén
    éppen ezért, egyre kevésbé érdekelnek
    a káprázatok

    van valami különös illata
    – sokszor inkább szaga annak
    amikor a szavak többet ígérnek
    mint amennyit az élet be tud váltani

    a költőnek nincs különleges tudása
    csupán némi előnye
    néha hamarabb megérzi
    amikor a szavak és a valóság
    nem ugyanabba az irányba tartanak

    szeretem azokat az embereket
    akiknek nem kell bizonyítaniuk semmit
    akik nem akarnak meggyőzni
    akik nem döngetik az ajtót

    csak ott vannak
    mint az öreg hársfa a templom mögött
    árnyékot ad, átölelheted
    megpihenhetsz alatta

    és tudod, mi az érdekes?

    régen azt gondoltam
    a fontos dolgokat meg kell találni
    ma már nem vagyok ebben biztos
    a legfontosabb dolgok az életemben
    szinte mindig akkor érkeztek meg
    amikor éppen mással voltam elfoglalva

    tán ezért szeretem a napfelkeltét
    nem kér engedélyt
    nem bizonygat semmit
    nem akar tetszeni
    egyszerűen megérkezik és aki ezt megértette
    az talán már tudja
    a játék lényegét

    (ismét Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski
    adta azt a bizonyos múzsatsókot)

  • hangos

    voltak idők
    hangos korszakok
    sokszor csendek
    olykor shut up-ok
    sok zajos nappal
    pár csöndes hajnal
    és a megváltás
    sem akkor jött el
    ha kívántál
    egy kalappal

  • lehetnél a kedvenc olvasmányom

    nem tudom a pontos idejét
    mikor kezdődött
    nem is fontos annyira

    talán egy mondat valahol
    talán egy kép, egy üzenet

    talán egy olyan délutánon
    amikor csak azért kattintottam rád
    mert kíváncsi voltam
    mit gondolsz a világról

    egyszer csak azt vettem észre
    hogy már nem a választ várom
    hanem téged

    különös dolog ez

    az ember fiatalon arcokba szeret bele
    később mosolyokba, hangokba
    egy idő után pedig mondatokba

    és itt kezd bonyolulttá válni minden

    mert a szép arc emléke elhalványul
    a hangot is elviszi a szél, és az idő

    de egy-két jól sikerült mondat
    évek múlva is visszajár
    leül melléd egy kávé mellé
    belenéz a szemedbe
    és úgy tesz, mintha soha nem ment volna el

    nem tudom, te mikor lettél fontos
    ahogy azt sem
    hogy volt-e egyáltalán ilyen pillanat

    lehet, hogy tévedek

    az is lehet, hogy csak képzelődöm
    de van egy érzésem, hogy sokkal több vagy
    mint amit most mutatsz magadból

    és ha lesz elég időnk
    talán egyszer együtt találjuk meg
    azt a nőt
    aki néha már most is
    elővillan egy-egy mondatod mögül
    aztán megint eltűnik

    azt a nőt, akinek a létezéséről
    talán még te sem tudsz egészen

    nem azért, mert el akarom mondani, ki vagy
    hanem mert kíváncsi vagyok rád
    talán jobban, mint kellene

    és miközben olvaslak
    egyre kevésbé tudom eldönteni
    hogy a verseidet szeretem-e jobban
    vagy azt az embert, aki írja őket

    talán nem is fontos.

    mindenesetre
    egyre nehezebb becsukni
    azt a könyvet.

    Anna Flávia Schmitt Wyse Baranski
    múzsacsókja után, teljesen szabadon