démonjaid
talán emlékszel mert biztosan mondtam talán egyszer
sötét
kibaszott sötétgondolatok voltak a fejemben
send Rome
el kéne küldeni ezt a szindrómát Rómába
kisöpörhetetlen
mint sarokban megbújt elszáradt tűlevél
az informatikus vakáción
nem érdekelnek a bitek és a bájtok nem hordok sapkát sem nagykabátot
talán, ha
talán megijedsz vagy elbizonytalanodsz
óda az otthon hagyott napszemüvegről
persze, hisz már itt van a tavasz, vagy mi a fene rügyeznek a fák
tavaszi
a hajnali dér utáni tavaszban
alvó lány a vonaton
a szempillája sem rebben ajkai csukva
Szabad a
Szabad a karat Szabad a keret
