távoli szél
csak lógtam ott a semmi és a valami határán
monokróm
fekete, fehér nincs szükséged színekre
de
nem vagyok rasszista, de, nem vagyok homofób, de,
az örök álmodozó
mert van valóság és vannak a vágyaid
hosszú csönd
tíz kilométer csönd ha futunk lihegünk
déli árnyék
liliputi árny csak ez látszik belőled
Wimbledon árnyékában
semmi tizenötnél éreztem a reményt
ezen a nyáron
egy lapátra tett haiku volt az élet
Hic et Ubique (1981. okt. 10-15.)
Te féreg, te hernyó, te kukac,
csak egy mese
a becsípett királylány sétált az úton egyesek részegnek mondták
