már a sarat is
már a sarat is lemosta az idő nyomaink rég a semmiben
sötét
mint zúgó falomb
tárva
ablakom tárva
első
első felsírás első mozdulat első átaludt éjszaka első felülés
Szia Ron!
Kár, hogy nem tudtál eljönni erre az osztálytalálkozóra sem.Hogy vagy drága barátom?
futok
futok könnyeim arcomra szárítja a szél
nézőpont
órákspórák
kő
és „ím itt e kő”
tükörben
tükörben látlak
melankolikus őszi szerelem
összeizzadt tenyérrel, kézenfogva sétáltunk az őszben imádlak – súgta, megborzongtam s szorított erősen
