Ha elmúlik a varázslat
„Én nem születtem varázslónak” És te sem, és te sem, és te sem. De talán mindannyian azzá válhatunk,
„Én nem születtem varázslónak” És te sem, és te sem, és te sem. De talán mindannyian azzá válhatunk,
Péter is Pán, ha nem is fő, csak amolyan hétköznapi
csiszold le a múltad ott rálelsz jövődre
a virágszirmok is szíveket formáznak
most csak a légy zümmögése hagy némi nyomot a füledben
mint egy leomlott hegyoldal csak a kopár föld
álmomban újra a lábnyomodba léptem
ezek csak tárgyak bár – lássuk be –
néha elmerengek– s nem csak egy nyári délután-
végezetül a végzetem ül a vállamon