futok
futok könnyeim arcomra szárítja a szél
futok könnyeim arcomra szárítja a szél
órákspórák
és „ím itt e kő”
tükörben látlak
összeizzadt tenyérrel, kézenfogva sétáltunk az őszben imádlak – súgta, megborzongtam s szorított erősen
tedd a kezed a szád elétán nem jön ki a mocsok
az erdőt járom
ünnephez nem kell
alkoholmentes
Naplemente ez?